Van egy településünk, ahol a helybélieknek saját külön bejáratú örömlányuk van.
Annyira hozzátartozik már a faluhoz, mint a templomtornya vagy a helybéli
lakodalmas zenekar. Szinte mindenki ismeri, de érthető okokból a kamerák
előtt senki nem vállalta fel, hogy valaha is befeküdt volna a szépség ágyába.

Summa summarum, annak ellenére, hogy a helybéli férfiak álltása szerint még véletlenül sem fanyalodnának a kellemes szolgáltatásra, a szorgalmas nő néhány év alatt hatalmasat fejlődött, mind anyagilag, mind logisztikailag. Kezdetben egy félreeső telken állította fel lepusztult lakókocsiját és itt osztotta a gyönyört napi 24 órában. Majd amikor szükségét érezte egy kis intimitásnak egy helyes kis felépítménnyel körbe is kerítette a kéj-járművet. Az önkormányzatnak már azelőtt is hihetetlen módon csípte a szemét a szemtelen prostituált, aki nyíltan letáborozott a faluban, nem éppen jó hírét keltve a településnek. Nosza az engedély nélküli kerítés építésért villámgyorsan meg is bírságolták, mégpedig 200 ezer kemény forintra. Ettől talán elmegy majd a hölgy kedve a mindenki szeme láttára való huncutkodástól. Lillával azonban törököt fogott a hivatal. Csak az öt évébe került a testületnek, hogy minden jogi fórumot megjárva jogerősen behajtsák a bírságot. A falu bővérű szolgáltatójának ugyanis olyan sztárügyvédje volt, aki keményen harcolt a szerintük jogtalan határozat ellen. Ráadásul az önkormányzat a perek miatt kénytelen volt jogi képviselőt fogadni, ami 500 ezer forintjukba fájt, mire sikerült érvényt szerezniük a határozatnak. Na de mindegy, mindent a lakosságért. Talán most már majd hajlandó lesz Lilla kiköltözni a lakókocsiból és talán diszkrétebben árulja majd a bájait.

A polgármester azonban elképedve vette tudomásul, hogy a probléma nemhogy megoldódott volna, hanem köszönhetően a mindenáron szolgáltatni kívánó hölgynek, még sokkal nagyobbra duzzadt. Az öt év alatt ugyanis, hála a rengeteg kanos falusi bácsikának a bevételek igen tetemesre duzzadtak. A falu saját prostituáltja tehát úgy döntött, hogy fejleszteni fog. Megvette a falu közepén az egyik legszebb házat és a lakókocsiból oda tette át a székhelyét. Sőt, hogy a bőkezű kuncsaftok itt is megtalálják, hatalmas reklámtáblákkal és fotóval hirdeti a szolgáltatás helyének megváltozását.

„Ide költöztem! Lilla”

A falu asszonyai őrjöngenek, a hivatal tehetetlen. Jogilag nincs mit tenni az elpusztíthatatlan kéjhölgy ellen, aki példás innovációról és szakmája iráni elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. A polgármester pedig elkeseredetten meséli, hogy mostanra már senkit nem érdekelnek a falu kiemelt turisztikai látnivalói, mindenki a különleges lakójuk okán emlékszik rájuk. Ráadásul a végső pofátlanság, hogy az még iparűzési adót sem fizet. Hova jut így ez a világ?
Fotó:illusztráció