Végül, a 100 (!) jelentkező közül, annak, akit kiválasztottak az állásra, meg sem kellett indokolnia a válaszát! Tökéletesen döntött! Így:Ez a kérdés pedig így szólt: kit vesz fel?

“Tegyük fel, hogy Ön egy sötét, viharos estén vezet hazafele. Ekkor meglátja a vidéki buszmegállóban, hogy ott három ember várakozik a buszra, ami nagyon sokára fog odaérni.

Mind a hárman sürgősen be akarnak érni a városba, de a kocsiban csak EGY hely van a sofőrülésen kívül, ez egy kétüléses kocsi.
Ezek az emberek:
– Egy nagyon öreg néni, aki haldoklik, és sürgősen kórházba kellene jutnia, hogy megmentsék.
– Egy orvos, aki egyszer megmentette az Ön életét, és ezzel örök hálára kötelezi.
– A nagy Ő – az, akiről Ön egész eddigi életében álmodott!

Kit vesz fel?
Talán a nénit válasszuk…? Hiszen meg fog halni, és az életmentés az első….
Persze a doktort nem lenne tisztességes ott hagyni… viszont, az orvosnak még mindig leróhatjuk a hálánkat máskor is…
…. tökéletes szerelmet azonban csak egyszer találhatunk az életben! – de ha elmulasztjuk….

Végül, a 100 (!) jelentkező közül, annak, akit kiválasztottak az állásra, meg sem kellett indokolnia a válaszát! Tökéletesen döntött! Így:
HOGYAN IS DÖNTÖTT?
– Odaadnám a kocsikulcsot az orvosnak! Ő aztán bevihetné a nénit a kórházba, én pedig szépen megvárom a buszt, a Nagy Ő-vel…
Néha sokkal többet nyerünk, ha képesek vagyunk feladni a makacs korlátainkat!